Földtanilag és szerkezetileg a Börzsöny a Szentendre-Visegrádi-hegységgel áll szoros kapcsolatban. A felszínen alaphegységet sehol nem találunk. Találunk viszont, főleg a hegység északi peremén, vulkanikus kőzetekbe ágyazott kristályos pala és gránitzárványokat. Ebből egyértelműen arra lehet következtetni, hogy a felszín alatt a mélyben kristályos jellegű alaphegység van.
)
|
Ilyen jellegyű kőzettel találkozhatunk Nagybörzsönytől keletre a Várbükk és a Nagy-Hideg-hegy között.
Alsó- és középső oligocénkori képződményeket a hegység területén nem ismerünk. Ebből arra következtethetünk, hogy a terület ebben az időszakban szárazföld volt.
Ezzel szemben az oligocénvégi, miocén eleji/katti emelet, helvéti emelet/képződményei már megtalálható a felszínen, főleg a keleti és déli részeken /Nagyoroszi, Diósjenő, Nógrád, Verőcemaros környéke. Üledékanyaguk agyagos, homokos összlet vékony barnaszénnyomokkal.
A burdigaliai emeletet ugyancsak a keleti részeken durva homokkő és konglomerátum képviseli.
A helvéti emelet egyik legjellemzőbb képződménye a hegység északi részein a slir /agyagos homokkő/. Ezt a legjobban a Honti-szakadékban figyelhetjük meg. Később erre a slirrétegre szárazföldi óriás kavicsa és durva kavics települt. A kavicsok anyaga kvarcit, kristályos pala, gnájsz, ritkábban mészkő.
Ezeket az óriás kavicsokat főleg Nógrád környékén és a széles-mezőn az uralkodó széljárások jellegzetes három élű kavicsokká /dreikanter/ formálták.
A tortonai emelt felső részében lajtamészkő, diatomeás kovapla /Szokolya/ homokos agyag és andezittufás márga ülepedett le.
A szarmata emeletben kavicsot, homokot, és andezittartalmú, durva konglometrátumot találunk.
A pannóniai emeletben a hegység lepusztulásos terület volt, így ebből a korból nem találunk képződményeket.
A negyedidőszak legfiatalabb képződményei a nyirok, lösz, lejtőtörmelék, és ártéri üledék.
A Börzsöny geológiájának tárgyalásakor külön kell szólnunk a vulkánosságáról. Annál inkább is, mert a hegység főtömegét vulkanikus anyagok építik fel. A vulkánosság oka az Alföld megsüllyedése következtében, annak északi részén keletkezett törésvonal. A vulkáni kőzet anyaga főleg andezit /kismértékben dácit/, tufa és agglomerátum.
A vulkáni kitőrések feltehetően több fázisban következtek be. A kitörések többsége a helvét és a tortonai emelet határára esik. Mindenképpen meg kell különböztetnünk egy idősebb és egy fiatalabb szakaszt.
A felső eocén vulkáni tevékenységével kapcsolatban megemlíthetjük Nagybörzsönytől keletre a Bányapuszta környékén levő andezitből, alárendelten dácitból álló, helyenként szulfidos érctelérekkel átjárt vonulatot.
A miocénkori vulkánosság központja valószínűleg Nagy-Inóc környékén volt. Érdemes megemlíteni, hogy míg az Északi – börzsönyben rétegvulkánok /Nagy-Hideg-hegy, Magas-Tax/, addig a Déli-Börzsönyben inkább vulkáni kúpok, ún. dagadókúpok keletkeztek /nógrádi Várhegy/. A vulkáni működés a Börzsönyben befejeződött a helvét emelet végén.
A Duna a visegrádi áttörése a harmadidőszaki pliocén végén kezdődött, majd folytatódott a negyedidőszaki pleisztocénban és a holocénban is.
Először a puhább lajtamészkőbe vágta be a medrét, majd később a keményebb andezitbe is bevágódott.
A miocén végén a hegység kiemelkedett a tortonai tengerből és szárazra került. Megkezdődött a terület lepusztulása, tönkösödése. A tönkösödési folyamat következtében a korábbi magasságkülönbségek egyre inkább kiegyenlítődtek. A magasabb területekről lefutó ősfolyók pedig kavicstörmelékkúpokat terítettek szét a mélyebben fekvő területekre.
Később a harmadidőszak végén, és a negyedidőszak elején újabb kéregmozgások színhelye volt a Börzsöny. A lepusztult tönk összetöredezett, s darabjai részben kiemelkedtek, részben besüllyedtek. Ekkor emelkedett ki a Csóványos környéke. Ezzel egyidejűleg délebbre a süllyedések kis medencéket alakítottak ki /Márianosztrai-, Kóspallagi-, Szokolyai és a Királyréti-medence/. A törésvonalak általában ÉNy-DK-i, valamint ÉK-DNy-i irányúak, de előfordultak É-D irányúak is. Ezeknek a törésvonalaknak a később létrejött vízhálózat formálódásában és a jelenlegi felszíni formák kialakulásában van igen nagy jelentőségük. Ide kívánkozik a Börzsöny különleges szépségű szikláinak megemlítése /Szabó-kövek, Oltár-kő/, melyeknek tufaanyaggal összecementált kőzetdarabjai napjainkig ellenálltak az időjárás pusztító hatásának.
A középkor régi okiratok és feljegyzések hasznosítható nyersanyagok bányászatáról tanúskodnak. Így Nagybörzsönyben főleg aranyat, ezüstöt és ólmot bányásztak. Azóta is többször folytak kutatások, ezek azonban nem bíztattak megfelelő gazdaságos kiaknázási lehetőséggel. Vasérckutatás volt a Szokolya és Nógrád közti Vasbánya-hegyen, ahol ugyan találtak limonitot, hematitot, de gazdasági jelentőse annak sincs.
Legjelentősebb bányakincse ma a Börzsönynek a kő. A legtöbb helyen andezitet bányásznak, de találkozunk mészkőbányákkal is, ahol lajtamészkövet fejtenek. A börzsönyi táj kialakításában igen nagy jelentőse van a vizeknek. Már a határolásánál is három oldalról játszik szerepet a víz /Ipoly, Duna/.
Amint az a vulkanikus területekre jellemző, a hegység gazdag forrásokban. A mintegy 350 forrásnak többsége a magas-Börzsönyben fakad. Patakjai részben az Ipolyba folynak és így jutnak el a Dunába /Damásdi-p., Börzsönyi-p., Kemence-p./, részben – elsősorban a Déli-Börzsöny patakjai – közvetlenül ömlenek a Dunába /Bőszobi-p., Malom-völgyi-p., Morgó-p./.
A patakok által szállított vízmennyiség az évszakoktól függően szeszélyesen változik. Előfordul, hogy a hosszantartó esőzések idején, vagy hóolvadáskor óriási mennyiségű vizet szállító patakokban nyáron alig csörgedezik víz, vagy teljesen kiszáradnak, s csak elárvult kavicságyuk emlékeztet a nemrég még rohanó hegyi patakra.
Állóvíz tulajdonképpen nincs a Börzsönyben. A Jenői-tavat ugyan megemlíthetjük, de ez már valójában kívül esik a hegységen. A Királyréten található kicsiny tavak mesterséges jellegűek. Szólhatunk még itt a lefolyástalan részeken keletkező időszakos vizenyős-lápos területekről is.
