Növény és állatvilág
Az erős napsütésnek, a szelek szárító hatásának kitett, sekély termőrétegű hegycsúcsokon a bükk régió helyett a szárazságot jobban tűrő kőris-, hársfajokból álló erdőket találunk. A szurdokszerű részeken helyenként juharok díszítenek. A nedves patakpartokat az alacsonyabb részeken égeresek kísérik.
A tölgyesek gazdagabb, bükkösök általában gyér cserjeszinttel rendelkeznek. Ősszel a hegység valóban megfelel a nevének. A bükkösök, tölgyesek cseresek börzsöny színárnyalatait a madárcseresznye, vadkörte pirosa, a korai juhar, rezgő nyár sárgája élénkíti. Fenyő viszonylag kevés van a területen. A mesterségesen telepített kisebb luc és erdeifenyő foltok mellett jó fejlődést tanúsító, helyenként természetes úton is újuló vörös-fenyő országos méretben is figyelemreméltó értéket képvisel.
A hegység lágyszárú növényzete — sajátos földrajzi elhelyezkedésének, szaggatott felszínének, éghajlati tulaj dombságának köszönhetően — meglehetősen változatos. A Magas-Börzsöny az északi-középhegységi flóravidék nógrádi flórajárásába, míg a Dél-Börzsöny a hegység déli részén áthúzódó flóraválasztó következtében a Dunántúli-középhegység visegrádi flórajárásába tartozik. E növényföldrajzi kettősségét, összetettségét mutatja, hogy több atlanti és szubmediterrán faj (pézsmahagyma, sziklai sás stb.) itt éri el elterjedésének északi határát, ugyanakkor több pontusi kelet balkáni, kontinentális elem (pirosló hunyor, szirti gyöngyvessző stb.) nem terjed tovább nyugat felé. Kárpáti endémikus növényfaja p1. a moldvai sisakvirág, míg a dealpin borealis fajai közül a karcsú sisakvirágot, havasalji rózsát, vagy a sugárkankalint említhetjük meg. Lágyszárú növényfajait nem is lehet felsorolni, hiszen ezernyi faj él a területen. Az avar között megbúvó ehető és mérges gombák éppúgy hozzátartoznak erdeinkhez, mint az árnyas völgyhajlatok mohái és páfrányai, patakpartokon a Sárga virágú mocsári gólyahír, a kőrisek hóvirágja és keltikéi, az árnyas bükkösök halványlila hagyományos fogasírje, a fehér virágú Szagosmüge, a bükksás, vagy a tölgyesek tavaszi lednekje, ligeti perjéje.
Alig van lehangolóbb látvány az útszélére vetett, hervadt virágcsokornál. Maradandóbb lencsevégre kapni a tavaszi, a nyári rét, vagy útszél színes kavalkádját...
A növényvilág változatossága egyben az állatvilág — fajban és egyedszámban való — gazdagságát is jelzi. A gyepterületek, a vizek és vízpartok, a bokrosok, a zárt erdőállományok más és más állatfajnak jelentenek búvóhelyet, fészkelő és petézőhelyet, vagy egyszerűen táplálékot. Más fajok élnek a fiatalosokban és mások az idős, ki ritkuló erdőkben. Az egyik madárfaj a magas fák koronájába, a másik az alacsony cserjések ágai közé, vagy éppen a földre rakja a fészkét. A háborítatlan természet — az ember oktalan beavatkozása nélkül — jól beosztva a területet, egyensúlyt teremt.
Az ízeltlábúak közül a tiszta vizű hegyi patakokban többek között a kövi rák él. Fontos indikátorfaj, a legkisebb szennyeződéstől is elpusztul. Száma sajnos fogyóban van.
Ugyanitt található a fekete alapon sárga foltokkal díszített szalamandra. Bőrváladéka szemgyulladást okozhat, ezért lehetőleg ne nyúljunk hozzá. Napsütötte helyeken a fürge gyík és a zöld gyík éj. Sokan kígyónak hiszik a sárgás — nászruhás időszakban kékkel díszített — lábatlan gyíkot. Sokan borzadnak az esetenként előttük átcsúszó erdei és vízi siklótól, pedig nyelvöltögetésük és sziszegésük ellenére ártalmatlan jószágok. Több híreszteléssel ellentétben vipera nem él a Börzsönyben! Jobb ha tudjuk, Magyarországon minden hüllő ás kétéltű védett.
A Börzsöny változatossága, ugyanakkor zártsága és viszonylagos érintetlensége igen jelentős a madárvilág szempontjából.
Igen nagy számú, 200 madárfaj él a hegységben. Ezek egy része (úgy 120 faj) költ is a területen, míg mások csak átvonulnak, vagy egyszer-egyszer csak erre kóborolnak a légtérben. A hegycsúcsok között méltóságteljesen köröző egerészölyv szinte a tájképhez tartozik, vijjogása része az erdőnek. Persze korántsem egyedüli görbecsőrű ragadozómadár, csak a többivel ritkábban találkozhatunk. Így a galambászhéjával, kányával, karvallyal, darázsölyvvel, kígyászölyvvel, a sólymok közül a kabasólyommal, kerecsensólyommal, vándorsólyommal. Ez utóbbiak bizony eléggé ritkák. Ezeknél is értékesebb az európai szinten is már veszélyeztetett állapotban lévő — a többiekhez képest jóval nagyobb szárnyterpesztésű — parlagi sas, vagy az esetenként csak átvonuló szirti sas.
Persze más állatfajok is élnek a területen.
Forrás:
Börzsöny Turistakalaúz









