Az ásatásakból előkerült bizonyítékok alapján megállapíthatjuk, hogy a Börzsöny területének története az őskorban kezdődött. Az őskor embere nem telepedett meg a hegység belsejében, mivel a hegység vulkánikus eredete miatt nem talált védelmet nyújtó barlangot, az andezit pedig túl kemény volt az eszközei elkészítéséhez. Így a leletek is a Duna és az Ipoly völgyéből származnak. A partközeli lőszterületekről több paleolitikus település nyomai kerültek a napvilágra /Nagymaros, Verőcemaros, Szob/.
Galéria
|
|
|
|
|
|
|
Ezeken a helyeken az őskor embere veremszerű lakásokban élt. Innen indult élelemszerző útjára. Ugyanakkor a hegység peremi részének feltárásai révén kerültek napvilágra a későbbi korok /réz – bronz – vaskor/ eszközei is /Zebegény/.
A népvándorlások idején a legkülönbözőbb népek /kelták, gótok, hunok, longobárdok/ vonultak és hosszabb-rövidebb időre le is telepedtek a tájon.
Az i. e. I.sz. vége felé megjelennek a római hódítók. A mai Dunántúl Pannónia néven római provincia lesz. Ennek védelmére építik erődjeiket, őrtornyaikat. A határ a Duna, de átmennek a folyó bal partjára is, és hídfőállásokat képeznek /Verőcemaros, Szob/. Állandó harcok jellemzik ezt a kort, főleg az it élő germán származású kvádok és a római légiók között.
)
Drégelyvár
|
Írásos emlékek bizonyítják, hogy maga Marcus Aurelius császár is vezetett hadjáratot a kvádok ellen.
A római birodalom bukása után avar és szláv lakosság telepedett le a hegység peremvidékén.
A IX. sz. vége felé érik el a vidéket a honfoglaló magyarok. A lovas-nomád pusztai nép elkerüli a hegység erdőrengetegeit, de a peremvidéken, az Ipoly völgyében ma is megtaláljuk az Árpád-kori falvakat /Hont, Kemence, Szob, stb/.
A tatárjárás nem kíméli meg ezt a területet sem, noha lakosságának egy része védelmet talált a hegység erdeiben.
Ezután néhány békés század következik. Fejlődik a földművelés és az ércbányászat /Nagybörzsöny/. Visegrád uralkodószékhely lesz s így vele szemben, már a Börzsönyben fekvő Nagymaros jelentősége is megnövekszik, elnyeri a szabad királyi városi rangot.
A békés fejlődésnek a török hódítás vet véget. A másfél százados harcok során a korábbi idők minden értéke megsemmisül.
)
Nógrádi vár
|
)
Visegrádi vár
|
Az 1848-as szabadságharcban Görgey téli hadjárata révén szerepel a Börzsöny. A felszabadulás után új élet kezdődik a Börzsönyben is. Megszűnik a nagybirtokrendszer, földhöz jut a parasztság, korszerűsítik a kőbányákat, fejlődésnek indul az erdőgazdaság és a mezőgazdaság. A mezőgazdaság fő ágazata az erdőgazdálkodás, mert a terület jelentős részét erdő borítja. Szántóterület csak három nagyobb medencében, a Duna és az Ipoly vidékén, valamint a keleti peremterületeken van.
Királyrét története
A morgó patak völgye köti össze a Börzsöny legnagyobb medencéjét, a Szokolyai- medencét, a hegység legkisebb, s egyben legmagasabban fekvô medencéjével, Királyréttel. A háromszög alakban összeszûkülô medence peremét minden oldalról 350-550 m magas hegyek határolják. A Cseresznyés-patak, a Szén-patak, a Bagolybükki-patak és társaik vizét innen a Morgó-patak viszi a Dunába. Történelme messzi századokba nyúlik vissza. A település fölé magasodó Várhegy-ormán, késô bronzkori telep állt, majd XII-XIII. századi erôdítmény vigyázta a környéket, melynek nyomai napjainkig fennmaradtak. A Börzsöny középkori királyinknak kedvelt vadászterülete (a Királyrét név is innen keltez, ami nem volt azonos a jelenlegi településsel), mint Király-puszta szomszédos Szokolya falu lakói is használták. Királyrét története szorosan kapcsolódik a hegység bányászatának történetéhez. Zsigmond királyunk 1416-ban a Nagybörzsönybe és Szokolyára, Albert 1438-ban Nagybörzsönybe, Perôcsénybe és valószínûleg Szokolyára szászokat telepített bányamûvelés (vasércbányászat) céljából. Ebben az idôben nyerte el Szokolya a Martnau nevet. A török hódítás hosszú idôszakában mind a település, mind a bányák siralmas állapotba kerültek így a bányászat szünetelt. Az egykori lelôhelyekre a XVII. század végén többen szereztek kiváltságlevelet. Közülük a selmeci Kollbacher Lamapert Mátyás bányavállalkozó emelkedik ki, aki társaival 1693-tól jelen volt a településen. Az elsô hutát (korabeli elnevezése a kohónak) 1700 után építették, ami mûszaki hiba miatt semmisült meg, a második 1703 elôtt már állt. Ez a Rákóczi-féle szabadságharc alatt pusztult el, valószínûleg egy rác támadás következtében. 1714-ig sikerült két tárnát megnyitni, ezek a Szent Miklós és Szent István tárnák voltak (igen jó minôségû barnavasércet - fôként limonitot és kevés hematitot tartalmazó vasérc - bányásztak), de hutát és hámort (az érc aprózására szolgáló vízmeghajtású zúzómû) nem sikerült építeni. Ekkor kapta a település (a mai Királyrét) a Szokolya huta elnevezést. Kollbacher mûködése után 1774-ben az Eszterházy uradalom nyerte el a selmeci bányabírósági engedélyt a szokolya-hutai bányászat felújítására. A kohó 1777 ôszén már üzemelt. A vasmû nyersvasat, öntvényt és kovácsoltvasat bocsátott áruba. Az ércdúsító és a kohó a jelenlegi Kastélyszálló területén, a feldolgozó üzem Serneválon, a fatelep helyén volt megtalálható. A vashámort és a kohó fújtatóját ellátó „erôvízrendszer” a trianoni Magyarország legnagyobb ilyen vízrendszere volt. Nyomai a mai napig fellelhetôek. Sajnos a vizi energia elégtelensége (az év felére volt elegendô víz, ami mûködtetni tudta a gépeket) és az udvar vámpolitikája megpecsételték a szokolya hutai vasgyártás sorsát. 1793-ban a hámor és a kohó már csak értéktelen romok voltak. A vasmû egyes részei 1900-ban még álltak, romjai a ’20-as években még megtalálhatóak voltak. 1940-42 között folyt még itt vaskutatás Weisz Manfréd által, de gazdaságosan nem lehetett volna kitermelni ill. az infrastruktúra hiánya nem tette lehetôvé a vasgyártás újrakezdését… A Királyrétet körülvevô 7000 kataszteri holdas erdôbirtok 1862-ig Herceg Eszterházy Pál tulajdonában volt. Tôle Schmidt Ferenc vásárolta meg, majd gróf Franken Sierstroppf Henrik porosz nagybirtokos vált a tulajdonosává. Ô építtette a kastélyt a rétre és a vasútvonalat 1893-ban Kismaros és Adolf kút között. 1917-ben halála után az örökösei a birtokot eladták egy budapesti banknak, ekkor Jánospusztai Uradalom Rt. a neve. 1924-ben Hoffer Cuno svájci diplomata vette meg és az elôbbi nevet Királyréti uradalom és Ipartelep Rt.-re változtatta, a lakott település nevét Jánosházáról Királyrétre. Hoffer számos fejlesztést hajtott végre, mind a kôbányászat (kötélpálya, zúzómû), mind az üzem területén, ô építtette a tavat is a kastélykertben. Tragikus halála után (1941.) örökösei a birtokot elherdálták, a 24 telepes család anyagi kártalanítása mellett. A zúzómû a második világháború utánig mûködött, míg az orosz hadsereg hadisarc gyanánt el nem vitte. Ezek után a királyréti ipar sohasem ért el akkora szintet, mint elôtte.
Királyrét története:Olli József, Olli Ádám
